Az ötlettől az első lépésekig
2006
kora tavaszát írjuk. Vlaszák Mihály, a Metalloglobus
Fémöntő ügyvezetője egy álmatlan éjszaka során azon
gondolkodik, hogy a cég tevékenységéhez kapcsolódó,
ám annál kicsit másabb, látványos teljesítményt érjen
el, ami egyrészt a cég hírnevét is öregbíti, másrészt
felejthetetlen élményt nyújt a benne részt vevő személyeknek.
Mivel régóta érdekelték a régi játékok, a régi hagyományos
értékek, kipattant a fejéből a kézenfekvő javaslat:
legyen ez a világ legnagyobb ólomkatonája.
A
gondolatot tettek követték. Gondos kutatómunka során
kiderült, hogy a rekord, amit a „Világ legnagyobb ólomkatonája”
névvel illetnek már egy létező teljesítmény, szerepel
a Guinness-rekordok könyvében. Ez egy 9 méter 75 centi
magas monstrum Kanadában, a Vancouver melletti Montgomery-ben,
és Andersen híres ólomkatonájának állít maradandó emléket.
Adva van tehát az a méret, amit túl kell szárnyalni.
Nincs
azonban, aki megoldja mindezt. Az ötletgazda úgy gondolja,
hogy neki nem átlagos módon kell egy átlagon felüli
célt elérnie, azaz hihetetlen mennyiségű pénz beleölésével
egyedül learatni a sikert, hanem egy közösséget kell
létrehoznia, ahol mindenki magáénak érzi a sikert,
mindenki tenni szeretne érte.
Mivel
a cége erőteljesen jelen van a magyar fémpiacon, potenciális
segítség és támogató bőven akadhat. Egy átlagosnak
induló beszélgetés során felveti az ötletet egyik régi
vevőjének, Vas Jánosnak, aki ajándéktárgyakat készít,
önt fémből. Neki első hallásra megtetszik a kissé „őrült
ötlet”, majd hazaérvén Dunaújvárosba elmondja tervet
az elismert szobrászművésznek, a Széchenyi Gimnázium
tanárának Rohonczi ROHO Istvánnak, aki a következőképpen
reagál: „Ez egy annyira őrült ötlet, hogy meg kell
csinálni!”
Ők
hárman nekiállnak, hogy a projektet jogilag és papíron
is rendezzék, létrehozzák az Ólomkatona Kft-t, ami
felügyeli a projektet. Közben további segítség is érkezik,
az első támogatók megjelennek az ötlet mellett. A kérdés,
mint minden nagy kezdeményezésnél a szokásos: „Miből
lesz ez felépítve”. Az első ötlet az, hogy támogatókat
keressen a cég és nekik valamit ajánljon. Erre a legkézenfekvőbb
a Katona egy kicsinyített, sorszámozott példánya lenne,
amivel párhuzamosan a vevő reklámfelületet és megjelenést kapna. Viszont megjelenik célként az, hogy ne az azonnali profit lehetősége mozgassa
a résztvevőket, hanem a közösség ereje, a projektbe
vetett hit, bizalom és az önkéntesség, mint az a kezdet
kezdetén megfogalmazásra került az alapértékekben.
Ahhoz,
hogy a Katona elkészüljön, szükség van tervekre, rajzokra,
alapokra. Mivel az Andersen-féle katona a szerelem
jelképe és erre alapoz a rivális, így a magyarság híres
alakulata, a nyalka magyar huszár lesz a mintája a
szobornak. Egyelőre csak gipszből, de 2006 nyarának
végére elkészül végre az első katona, egy méter magas
formában.
Ez
a Katona lesz egyrészt a mintája a később elkészülő
replikáknak, de alapja és sablonja a leendő 12 méteres
katonának is.
|
2007 hideg faggyal köszöntött be. Ekkora viszont a Katona már áthelyezte
első állomáshelyét Poós László szoboröntő kispesti műhelyébe és megvolt
az első "küldetése" is. A
nagyközönség, a sajtó és az első támogatók előtt március 13-án már fémes
pompájában
kell megjelennie egy sajtótájékoztatón. Ez oknál fogva a télnek ezt
a részét az egykori Kispesti Textilgyár egyik műhelyében töltötte,
ahol a gipszforma után elnyerte végleges fém formáját is. A gipszformát
a szoboröntő több részbe vágta, a részeket homokból megformázta, majd
kiöntötte a formát forró fémmel. Az egyes darabokból a cizellőr pedig
összerakta a katonát.
2007.
március 13-án Dunaújvárosban megjelent a nagyközönség
előtt, a sajtótájékoztatón bemutatták a projektet,
a résztvevőket. Ekkor kerültek átadásra a már régóta
várt első replikák azoknak a támogatóknak, akik a kezdetektől
fogva hittek abban, hogy megvalósulhat a projekt. A
sajtótájékoztató, ha nem is rengette meg a világot,
de elindított több helyen egy konstruktív vitát arról,
hová érdemes a Katonának költöznie.
Így
került először a képbe Pécs, mint lehetséges színhely.
A lokálpatrióta dunaújvárosiak is szívesen látnák városukban
a Guinness-rekordot, ám egyelőre ezek csak mint lehetséges
helyszínek jelentek meg. 2007 májusára viszont már
elkészült a Katona 2 méteres verziója is, igaz, hogy
csak gipszből. Ám ennek méretei mellett is az átlagember
eltörpül. A Katona kiváló alap arra, hogy a rekord
felállításához szükséges technikát, „know-how”-t ki
lehessen próbálni a gyakorlatban is.
Időközben
a Katona híre gyorsan terjedt. Eljutott Komáromba is,
ahol a híres Monostori-erőd is erős érdeklődést mutatott,
hogy ott álljon a Huszár, emléket állítva ezzel is
a magyar huszárság vitézségének. A Metalloglobus külföldi
kapcsolatainak köszönhetően a Katona, egyelőre mint
ajándék, a határokon túl is kapott egy kevés hírnevet,
nemcsak Európában, hanem a távoli Indonéziában is.
És
közben a munkálatok nem álltak le. Az ősz végétől kezdve
a Katona lassan elkezdett növekedni, hogy elérje majdani
12 méteres magasságát.
|
